2015. január 9., péntek

Egy Intel 530-as, 120 GB-os SSD tulajdonosa lettem

Már fél éve gondolkodtam, talán nekem is be kéne fektetnem egy SSD-be. Az informatikában, számítástechnikában jártas emberként úgy gondoltam, nekem is haladnom kell a korral. Anno így voltam az érintőképernyővel is: hadat üzentem neki, mert elképzelni nem tudtam, miért kényelmesebb az érintőképernyő, mint a billentyűzet, bár ma sem vagyok róla meggyőződve, hogy ez így van (pl. szövegszerkesztésnél, gépelésnél, szövegek kijelölésénél, másolásánál, beillesztésénél stb). De rájöttem, a jövő ebbe az irányba mutat, és haladni kell a korral. Akit ez a téma foglalkoztat, nem ragadhat le a jelen vívmányainál, hiszen az informatika világa folyamatos tanulást igényel. Ma már van egy Nexus 7-es első generációs tabletem, és volt egy Samsung Galaxy Ace telefonom (jelenleg "nyomkodós" Sony Ericson-om van :-)). Kezdtek elfogyni és drágulni az általam kipécézett SSD-k, így gyorsan lecsaptam egy jó fogásra, mielőtt az is így jár: egy Intel 530-as SSD-re, 120 GB tárolókapacitással.

A YouTube-on nézegetett videók tényleg nem hazudtak: a notebookomon a Windows 7 kb. 21 másodperc alatt áll fel úgy, hogy a programok már indíthatók is, az Ubuntu 14.04-es verziója 13 másodpercet igényel. Mindent azonnal megnyit, egyszerűen mesés - legalábbis nekem, mint új SSD-tulajdonosnak. Az Age of Empires 3 játék feltelepítése kb. 10 másodpercet vett igénybe. Tudni kell, hogy az előző merevlemezemet, egy 750 GB-s winchestert, megtartottam, adattárolónak használom (cserébe lemondtam a DVD-íróról). Korábban a winchester úgy volt felosztva, hogy 160 GB-s elsődleges partíciót a Windows 7 rendszernek adtam, a többi partíció egy kiterjesztetten belül helyezkedett el, mint logikai partíciók, egy fél terrás partíció egy közös adattároló volt NTFS-re formázva, 8 GB a Linux SWAP partíciója, a többi ment az Ubuntunak. Mivel az SSD beszerelése után nem volt kedvem lementeni az adatokat, hogy a partíciókat "eggyé gyúrhassam", ezért az alábbi felosztás született: 160 GB-os NTFS adatpartíció csak a Windowsnak (Letöltések, Dokumentumok stb. mappa), 500 GB maradt közös pl. a torrenteknek, kb 85 GB pedig egy linuxos EXT4-es partíció, csak az Ubuntunak (8 GB pedig áll a semmibe, talán egyszer használt veszem). Az SSD-n 2+1 partíció helyezkedik el: 60 GB a Windows C: meghajtójának + 100 MB, a "rendszer számára fenntartott" boot-partíció, valamint egy linuxos, EXT4-re formázott rendszerpartíció. A telepítés menete mindkét rendszeren ugyanolyan, mintha vinyóra telepítenénk.

És itt jönnek elő a különbségek HDD és SSD között. Az SSD egy olyan mozgó alkatrészek nélküli adattároló eszköz, ami az adatokat memóriában tárolja. Nincs író-olvasó fej, magyarán csendes, az adatelérés egyenletesen gyors (töredezettség-mentesíteni is épp ezért felesleges, sőt, nem is szabad). Az SSD rengeteg előnyével szemben azonban van egy (de csak egy) hátránya is: az újraírások száma korlátozott. Kétségbeesnünk mégsem kell, az én SSD-mre pl. 5 év a garancia, de, ha utánaolvasunk, egy SSD kibírná akár évtizedekig is: de évtizedek múlva hol lesz már a mai SSD-nk? :-) Viszont a hátrány miatt, a korlátozott újraírások száma miatt nem árt odafigyelnünk rá, hogyan is használjuk a merevlemezt. Jobb félni, mint megijedni. Egy *.txt fájl vagy egy mappa létrehozása, ahogyan egy 10 GB-s HD-film másolása is írást jelent a merevlemezen. Az operációs rendszert ezen okból kifolyólag nem árt az SSD-hez optimalizálni, hogy a felesleges lemezre írásokat kiküszöböljük (ilyen felesleges írási folyamat lehet a naplózás, a fájlok, mappák létrehozásának, módosításának időpontjainak tárolása stb). Én a Windows 7-es rendszeremet az itt találhatók szerint optimalizáltam, miután feltelepítettem az illesztőprogramokat és a böngészőt. Linuxszal kapcsolatos oldalt találtam sokat, de mindenhol mást írtak, így hát összeállítottam egy "saját" leírást. Ezt fogom most Veletek megosztani.

Kezdjük azzal, mi is az a TRIM funkció? A TRIM funkció valós időben törli az adatokat, tehát nem csak megjelöli törlésre. A törölt adatok ebből kifolyólag nem visszaállíthatók. A TRIM megmondja az operációs rendszernek, mely szektorok adatait kell törölni. Ha a TRIM funkció nincs bekapcsolva, az a rendszer teljesítményének lassulásával jár, így nagyon is ajánlott bekapcsolni. Ha ez a funkció nincs bekapcsolva, a törölt adatok a szektorokban maradnak, és csak új fájl másolásakor törlődnek. Ez az oka a teljesítményromlásnak. Intel és Samsung SSD-k esetén a TRIM funkció (elméletileg) automatikusan be van állítva Ubuntu 14.04 rendszeren. Amennyiben a(z) /etc/cron.weekly/fstrim fájlunk létezik, és benne van a set -e, valamint az exec fstrim-all parancs, a TRIM parancs le fog futni hetente, ugyanis heti egyszeri futtatás általában elég ahhoz, hogy a rendszer sebességét SSD használatával maradéktalanul élvezhessük, mégsem keletkezik felesleges írás a meghajtón. Amennyiben más gyártó SSD-jét használjuk, ugyanezen helyen, ugyanilyen fájlnévvel mentsünk, exec fstrim-all --no-model-check tartalommal (sudo nano /etc/cron.weekly/fstrim)!

SWAP (cserehely) partíciót ne alkalmazzunk, vagy ha mégis szeretnénk, akkor azt ne SSD-n, hanem HDD-n hozzuk létre! A hibernálást a legnagyobb mértékben kerüljük, ha mindenképp SSD-n szeretnénk létrehozni SWAP partíciót! A /etc/fstab fájl szerkesztésével a SWAP-re vonatkozó részt kikommentelhetjük, a számítógép újraindítása utána a cserehely partíciónk nem fog aktiválódni. Az echo -e "vm.swappiness=0" | sudo tee -a /etc/sysctl.conf parancsot írjuk be! Ha a /etc/sysctl.conf fájlban benne van a vm.swappiness=0 rész, és a számítógép újraindítása után a cat /proc/sys/vm/swappiness parancs kimenete 0, akkor jók vagyunk.

Az SSD-n létrehozott partíciók mindegyike legyen ellátva a noatime kapcsolóval az fstab fájlban (pl. gyökérpartíció, ami /, vagy a /home partíció)! Ez kiiktatja a fájlok, mappák létrehozásának, módosításának tárolását, ami felesleges írási ciklusnak tekinthető. Példa:

UUID=xyz123QWE-asd-xdxdXD    /    ext4    errors=remount-ro,noatime    0    1

A számítógép újraindítás után (vagy a sudo mount -a parancs futtatása után) szintén jók vagyunk. Az fstab-ba továbbá betettem ezeket a sorokat is:

tmpfs    /tmp    tmpfs    defaults,noatime,size=5%,mode=1777    0    0
tmpfs    /var/log    tmpfs    defaults,noatime,mode=0755    0    0
tmpfs    /var/spool    tmpfs    defaults,noatime,size=1%,mode=1777    0    0
tmpfs    /var/tmp    tmpfs    defaults,noatime,size=1%,mode=1777    0    0

Ezzel azt csináltuk, hogy az ideiglenes fájlokat, valamint a legtöbbször szükségtelen naplófájlokat a RAM-ban tároljuk, ne a merevlemezen. Újabb írási ciklusokat spóroltunk meg az SSD-nk élettartamának. Figyelem! Akinek szüksége van a naplófájlokra, aki utólag is meg szeretné tekinteni őket, az ne a RAM-ban tárolja az adott könyvtár tartalmát!

A böngésző gyorsítótárát, amennyiben igényt nem tartunk rá, kapcsoljuk ki! Firefox esetén a beállításokban elég turkálnunk, Google Chrome esetén grafikus megoldás (sajnos) nincs. Módosítanunk kell a /usr/share/gnome-control-center/default-apps/google-chrome.xml fájlunkat. A command résznél a %s elé írjuk a --disk-cache-dir=/dev/null szövegrészt! Az executable, tab-command, win-command tag-eknél is megtehetjük ugyanezt. Ha a Chrome újraindítása után a ~/.cache/google-chrome mappánk mérete mégis növekedne (előtte persze töröljük a tartalmát, NE pedig magát a mappát), jobb egérgombbal rámehetünk a Tulajdonságokra, utána Jogosultságok -> Elérés, és beállíthatjuk, hogy csak fájlokat listázhassunk a könyvtárban. A Google Chrome beállításainál megkeressük továbbá a További eszközök -> Fejlesztői eszközök -> Network menüpontot, és kipipáljuk a Disable cache (while DevTools is open) részt.

Ha megvagyunk, terminálban adjuk ki a cat /sys/block/sda/queue/scheduler parancsot! Amennyiben nem a noop [deadline] cfq vagy [noop] deadline cfq kimenetek valamelyikét kapjuk, tegyünk róla, hogy azt kapjuk! A /etc/default/grub fájban a GRUB_CMDLINE_LINUX_DEFAULT kezdetű sort egészítsük ki az elevator=noop szövegrésszel! Újraindítás után ellenőrizzük!

Nagyjából ennyi, amit én végrehajtottam a rendszeren. Remélem, segítettem!

Megjegyzés: A számítógépet csak az említett módosítások végrehajtás után indítsuk újra! A SWAP-re vonatkozó részt is csak reboot után ellenőrizzük!

Update: Egyik ismerősömmel folytatott beszélgetés nyomán arra jutottam, a partíció formázása telepítés előtt célszerű, hogy parancssorból történjen (pl. Ubuntu kipróbálása telepítés előtt, majd a terminál megnyitása). Ebben az esetben telepítéskor nem szabad fájlrendszert kiválasztani, és eszerint formázni az SSD-partíciót ("partíció mellőzése"), csupán a csatolási pontot válasszuk ki ("/")! A sudo mke2fs -t ext4 -I 128 -O ^has_journal -O ^sparse_super /dev/sdXN parancs lesz a megfelelő. Ha a formázást nem manuálisan hatottuk végre, hanem a telepítőre bíztuk, az sem baj. A tanácsért köszönet az ismerősömnek! :-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése